Made in Kaposvár

JÓ ESTÉT, ITT A FOX NEWS!

Nem rajongok Wes Andersonért. Tény: nem erőltettem az ismerkedést, mert az első benyomások nem nyűgöztek le - az Okostojás átlagosnál nyersebb, de tucat-tinivígjátéka után a Tenenbaum...pár érdekes karakter, fölösleges csavarok és érdektelen összefüggések a történetvezetésben. De volt Wesleyben valami, ami miatt nem dobtam kukába. És alig 11 évvel a megjelenés után csak rávettem magam A fantasztikus Róka úrra.

Mennyivel jobb, ha nem DuplavéDuplavé írja a sztorit! Roald Dahl neve ismert a mozgókép világában (Charley és a csokigyár, Meghökkentő mesék, stb.), úgyhogy tőle adaptálni jó ötlet volt, garantálta a fantáziadús alapról való elrugaszkodást. A másfél órához azonban kevésnek találták az alapanyagot, ezért elé és mögé is pattintottak egy kis pluszt - ez utóbbiról később. Leszögezném: a csalódásom kellemes. Első körben a képi világ fogott meg. Gyönyörűen festett hátterek, alapvetően stop-motion-re épülő vegyes animációs technika, amit áthat az Oriza-Triznyák óta fogalommá lett mozgáskultúra. Bár Anderson valószínűleg más meséken nőtt fel. Egyes jelenetekben egyenesen a klasszikus platform videojátékok elevenednek meg a vásznon, mint egy Fox of persia, ha erőltetni akarom a hasonlatot - jópofa, eredeti ötlet. A dialógok ügyesen összeollózottak, keveredik bennük az árnyaltabb felépítésű angol cizelláltság (ha jól sejtem, Dahl is így írta meg) és a könnyed, hollywoodi vígjátékok gegekben feloldó, időzítésen alapuló humora. Az olcsó megoldás jót tett a szórakozás-faktornak.

A karakterek összetettek, a klisés alaptulajdonságaik ellenére. És erre az eszköz szintén profán: ruhát adni állatokra, vackukba csipkefüggönyt, villanyvilágítást szerelni. Instant ellentét: a civilizált manír és az állati ösztön közt lapul. Kedvenceim a zabálós jelenetek. Egy szépen megfogalmazott mondat végén kitör a szereplőkből a vadállat, és kétpofára tömik magukba az előttük heverő, csinosan feltálalt ételt. Pacsi, Duplavé!

A mondanivaló viszont molyrágta. Gyanítom, hogy az átdolgozáskor lett a mai ízléshez spannolva. "Sokszínűek vagyunk, ettől vagyunk erősek, kizsákmányoljuk a kapzsi kizsákmányolókat, minden viszontagság ellenére a szegény, meggyötört, de morálisan fejlődőképes protagonista győz a kisarkított, egysíkú és lecövekelt antagonista jellemen. Klisé, klisé, te mindenem!

És az aggályom: zárójelenet a szupermarketben. A csirke mű, a galamb porból készül, az alma is műanyag...de élünk, és a linóleum is kényelmes. Mi kell még? Hmmm...szóval a főhőseink azért küzdöttek le rengeteg akadályt, kockáztatták életüket, szálltak szembe zsarnoksággal, hogy végül lecseréljék az erdőt a csatornára, és régi életük helyett...fogyasztóvá válhassanak? Rossz tanulság egy jó film végén. Ejnye, Mr. Anderson!

A zárszó ellenére a Róka úr tényleg szórakoztató darab, kellemes csalódás. És kedvcsináló - rápróbálok A kutyák szigetére is. Hátha. Nahát...a polcon pedig ott figyel egy Dahl könyv...anno a címe miatt vettem meg...Szuperpempő.

Mi baj lehet?

MadeInKPSVR mobil applikáció