Made in Kaposvár

KIM DZSONG OSZKÁR RECEPTKÖNYVE

NÉHANAP ELŐKERÜL VALAMI A DOBOZBÓL, AMI UTÁN AZ EMBER FELTESZI MAGÁNAK A KÉRDÉST: MÉGIS MI TESZ JÓVÁ EGY FILMET? A TÚLFIZETETT SZTÁROK? A FINOMRA CSISZOLT MEGJELENÉS? AZ AKCIÓDÚS, PÖRGŐ LENDÜLET? A SZÁMÍTÓGÉPES EFFEKTBOMBÁK, AMI MANAPSÁG A SIKER KIHAGYHATATLAN ÖNTŐFORMÁJA? SZERINTEM EZEK KÖZÜL EGYIK SEM. HA MEGVANNAK, AZ SEM BAJ, DE EZEK NÉLKÜL IS LEHET MASSZÍV ÉS IDŐTÁLLÓ A MOZI - ÉS MOST NEM SOROLOM FÖL A SZÁMTALAN PÉLDÁT, AMI AZ ELMÚLT TÍZ MÁSODPERCBEN ESZEMBE JUTOTT. NINCS ELÉG HELY. AMI NÉLKÜL VISZONT SZINTE SOHA NEM SZÜLETIK ILYEN, AZ A JÓ FORGATÓKÖNYV, JÓ KARAKTEREK ÉS AZ ÉRZÉSSEL, JÓ ÖSZTÖNNEL VALÓ RENDEZÉS HIÁNYA.

Érdekes, hogy legtöbbször valami távol-keleti celluloid megnézése után jutok erre a nyugvópontra. Ázsia boldogabbik végén gyöngyszemeket szül a filmipar, miközben az álomgyárból csak széles foghíjakkal dugja ki a fejét egy-egy kiemelkedőbb darab. Ritka, ha nincs kesernyés utóíz. Vagy csak az elvárásaim magasak - meglehet.

Viszont van valami a koreai filmekben, ami megfog. Furcsa keverékanyag, Kelet és Nyugat olvasztóba öntött zárványa. Kritikus, sötét humorral, nyers, arcba mászó mondanivalóval operál, mindenáron fel akarja rúgni a moslékos vödröt - és általában sikerül neki. Rothadó figurákon, durva erőszakon keresztül tolja a képünkbe a világ aberráltságát, mégsem lesz szájba rágott massza, mert valamiképp sikerül a keleti harmóniával egyensúlyt teremtenie a vásznon.

Ennek a boszorkánykonyhának kettes számú séfje Bong Jun-Ho, akinek (valami csoda folytán) legújabb anyaga tarolt az idei szoborosztáskor. Ami nem véletlen. Az Élősködők ugyanis felvonultat egy fürt ellenszenvesen szimpatikus figurát, egy bizarr, szemöldökráncoló sztorit és egy velőig hatoló, feszült hangulatot. És kész a jó film! A színészi játékok ázsiai mércével kiválóak, az ábrázolt világ atmoszférája pedig berágja magát az ember orrába. Egymásnak feszülő társadalmi ellentétek, egy fedél alatt, egymás szagától fintorgó- grimaszoló indulatok, az alárendeltség illúziója és az őrület, amit maga a helyzet teremt. Gyönyörű ívre feszített keretben, kereken, fölösleges púderpamacsok nélküli teljességben viszi végig Bong mester a bő két órás játékidőt. Ahogy azt kell!

Persze lehetne ekézni a tájidegen légkört, vagy a túl direkt mondanivalót, de minek? Erényekből így is több akad, szóval a megszokások elvárásait ismét félre kellene tenni kicsit, az éjjeliszekrényre, jó helyen van ott, nem kér enni. Nem baj az, ha a néző szembesül néhanap a ténnyel: igen, ha az emberekkel állat módon bánnak, akkor állatokká is fognak válni, akik egymás húsát rágják - és ebben nincs semmi magasztos. És ha a vásznon az arc nem tökéletes, a tettei nem kristálytiszták, attól az a tény, hogy nézőként mégis tudok azonosulni velük - még inkább az alkotó kezét dicséri.

MadeInKPSVR mobil applikáció